A szeretet meleg fénye ragyogja be és melengesse lelked…
"Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása."
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható, Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, Mert kell egy hely, hol emlékünk örökké élni fog...
|