Kinyitom a szemem. Megszakad az �lmom.
Lecsukom, de hi�ba tov�bb nem �lmodom.
Pedig visszav�gyom, az �lmok sz�nes mezej�re.
Az �lomb�li szeret� l�gy �lel�s�be.

Nem r�g m�g val�s�g volt, mi ma m�r csak �lom,
Forr� cs�kodnak csak eml�ke �l sz�mon.
Nem r�g m�g �lelt�l, bec�zt�l Kedvesem,
Ma illatodat p�rn�mon hi�ba keresem.

N�lk�led kelek, eml�keddel fekszem,
Hi�nyod sikolya itt l�ktet m�g bennem.
Hazug mosollyal ajkamon hirdetem,
M�r nem f�j, m�r elm�lt a szerelem.

Felkelek, arcomra �larcot sminkelek,
Ne l�ss�k, hogy alatta, mennyire szenvedek.
Hazudom, hogy v�ge, s m�r nem f�j eml�ked,
Magamnak is hazudom, hogy feledtelek T�ged.

Csak este, ha �lomra hajtom le a fejem,
S a tudatom feletti kontrollt elvesz�tem,
Pillek�nny� sz�rny�n hozz�d rep�t �lmom,
Akkor vallom csak be az, az �n vil�gom.

Mert, ha �bren vagyok, f�j, l�ktet hi�nyod,
Hangtalan szavakkal ut�nad ki�ltok.
�res lelkemben csak n�ma s�hajok,
�s a soha val�ra nem v�lthat� �lmok.

K�pzelt �lel�sek, �lomb�li szavak,
Tudom, igaz boldogs�got soha nem adhatnak.
Id�! Nagy Gy�gy�t�! Seg�ts felejteni!
Hogy a f�j� m�ltb�l tov�bb tudjak l�pni.

Seg�ts, hogy feledjem az �lomvil�got,
Hogy megleljem v�gre az igaz boldogs�got!
Fak� eml�kk�pp� szel�d�tsd a m�ltam,
Hogy megtal�lhassam v�gre helyes utam!

Mely elvezet oda hol a boldogs�g v�r,
Hol ezer sz�n�ben ragyog a sziv�rv�ny,
Hol a nap f�ny�ben ar�nny� olvadok,
Annak a karj�ban, kivel boldog vagyok.