K�zbes�tetlen lev�l Hozz�d...

N�zem szerelm�nk jelk�p�t az ujjamon…
F�nye megkopott, a lehelet finom karcol�sok, mint apr� erek h�l�zz�k be. M�gsem l�ktet. �lettelen.
Csak egy gy�r�. Apr� kis bilincsk�nt fogja k�r�l ujjam. Egy t�rgy, ami egykor oly sokat jelentett nekem…
T�ged.
M�ra csak � maradt nekem. � �s az eml�kek, meg egy darabka f�ld a temet�ben. Mindennapi zar�ndokl�saim helysz�ne. Nem tudom, mi�rt ez a k�nyszer, hogy mindennap kimenjek oda, hisz ett�l k�zelebb, mint ahol most vagy – a lelkemben - ott sem ker�lsz. Csak fizikai val�dban vagy k�zelebb. Alig p�r m�terre t�lem, m�gis el�rhetetlen messzes�gben.

Visszaeml�kszem. Mennyi �lmunk volt. Ma m�r csak �n �lmodom. Nem azt, amit egykor egy�tt sz�tt�nk, sziv�rv�nysz�nekb�l, hanem hangtalan, sz�rke, n�ha lid�rces �lmokat. S �lmomban sem vagy velem. Pedig minden este foh�szkodom, hogy legal�bb az a p�r �ra az legyen sz�p. De hi�ba nem j�ssz. Mintha magaddal vitted volna a sz�neket… Pedig r�gen sz�neseket �lmodtam �s hallottam hangokat is. Ma m�r csend van. Bennem is, k�r�l�ttem is.
Igaz nem is v�gyom r�. Nekem n�ha m�r a csend is f�j. Nem kellenek hangok, zajok. Csak Te kellesz, csak Te kellen�l… Ak�r hangtalanul, n�m�n is. Csak m�g egyszer �rezhetn�m, kiss� reszket� kezed szor�t�s�t. Akkor nem f�ln�k. Nem a hal�lt�l. Van att�l f�lelmetesebb dolog is. A mag�ny. Nem az egyed�ll�t, hanem a mag�ny. Mag�nyos csal�dban is lehetsz. Most, hogy egyre t�bb id�t t�lt�k a k�rh�zakban, l�tom, hogy nem is a betegs�g veszi el az emberek �leterej�t, hanem a mag�ny. Hi�ba van csal�djuk sokan mag�nyosabbak, mintha egyed�l �ln�nek. Rem�nykedve kapj�k oda tekintet�ket, ha l�togat� �rkezik, hogy azt�n csal�dottan ford�ts�k el fej�ket, mert nem hozz�juk j�ttek. H�t nekem ezzel sincs gondom. Rajtad k�v�l nem volt m�r senkim. Lassan m�r nem volt sz�ks�g�nk telefonra, �dv�zl� lapokra. Kihaltak mell�l�nk az emberek. Magunkra maradtunk.
Szoktam hozz�d besz�lni a temet�ben.
Ha belegondolok, el�g furcsa lehet a l�tv�ny, ahogy ott �l�k a s�r mellet, �s magamba motyogok. De �k nem tudhatj�k, hogy Te hallod ezt. Mert ugye, hallod?
Eml�kszel milyen j�v�t k�pzelt�nk el magunknak?
K�t, h�rom gyereket. Boldogs�got. Szeretetet. Boldogs�g volt. Szeretet is. Csak a gyerekek… Ez volt a f�j� pont az �letemben. Soha nem �rtetted meg, azt a m�r szinte m�ni�kus akar�st, amivel akartam a gyereket. Vajon mi�rt nem siker�lt? Ki ir�ny�tja ezeket a dolgokat? Ki gondolta azt, hogy mi nem lett�nk volna j� sz�l�k? Pedig minden �lmunkban, v�gyunkban, mosolyunkban ott voltak. Azt�n keser�bb� v�ltak a mosolyok. M�r nem voltam �szinte, amikor egy-egy gyermek f�l� hajolva gratul�ltam a bab�hoz. Irigy voltam arra, akinek megadatott az anyas�g �rz�se. Est�nk�nt, ha Te m�r aludt�l sokszor �r�kon �t, r�gtam magam ezeken a dolgokon.
Te n�ha cukkolt�l, hogy gondoskodjak R�lad. Egye-fene n�ha, ha senki sem l�tja, m�g tiszt�ba is tehetlek. Akkor f�jt, hogy kinevett�l. Tal�n ez az egy dolog volt, amiben nem �rtett�nk egyet. Te elfogadtad a t�nyeket, de �n m�g most is igazs�gtalannak �rzem a sors r�sz�r�l, hogy megfosztott az anyas�gt�l. A tiszt�ba tev�st�l nem. Pedig ford�tva kellett volna. Az el�bbit megadni, ez ut�bbit pedig nem. Minden porcik�d ismertem, �s m�gis zavartan ford�tottad el a fejed, mikor a betegs�ged miatt t�nyleg sor ker�lt, ezekre a dolgokra. Pedig olyan gyermeki volt�l. Annyira esend�. Zavart a kiszolg�ltatotts�god. B�ntotta a hi�s�god, a b�szkes�ged. Tal�n ez�rt lett�l ideges, n�ha goromba. De h�t a kutya is a fel�je ny�jtott k�zbe tud csak belemarni.
Eml�kszem egy besz�lget�sre kett�nk k�z�tt, amikor m�g olyan m�snak k�pzelt�k el az �regs�get. Te azt mondtad, hogy ami�ta csak megismert�l, tudod, hogy velem szeretn�l meg�regedni, hogy az els� pillanatt�l fogva valami nev�n nem nevezhet� dolog vonzott hozz�m. Akarsz. Nem csak a testem, hanem a lelkem, a gondolataim, a szerelmem, az odaad�som, az eg�sz l�nyem. Nem magadnak. Mell�d. Velem egy�tt meg�regedni.
�regen, r�ncosan, tal�n botra t�maszkodva s�t�lni �s gy�ny�rk�dni a naplemente sz�ps�g�ben. Mind a ketten mennyire szerett�k a naplement�t… �s a hajnalokat. H�nyszor virradt r�nk! H�nyszor gy�ny�rk�dt�nk benn�k? Csendben, egym�shoz simulva.
Mostan�ban m�r nem n�zem a naplement�t. A hajnalt sem. Pedig n�ha �n �breztem. M�r nem hat r�m a sz�ps�ge. Az alkony m�r csak az elm�l�st juttatja az eszembe. �gy vagyok a vir�gokkal is. R�gen mennyire szerettem �ket. Azok az egy sz�l vir�gok T�led! Most nem a sz�ps�g�t l�tom, hanem a hervad�s�t.
Sz�val azt mondtad akkor… Hm, milyen �rdekes! Ezekre a r�gi dolgokra milyen tiszt�n vissza tudok eml�kezni, bezzeg a nemr�g t�rt�ntekre… Egyszer�en kimennek a fejemb�l. Kij�v�k a szob�b�l, �s percekig csak toporgok, mert mire ki�rek, elfelejtem mit is akartam.
L�tod? Most is csapongok. H�nyszor sz�lt�l emiatt, hogy legal�bb fejezzem be a mondatot, mert nem tudsz k�vetni, de �n m�r teljesen m�sr�l besz�ltem. Term�szetesnek vettem volna, hogy Te �rted ezeket az ugr�saimat, mert annyira ismersz �s tudod a reakci�imat. Sokszor �gy is volt.
Sz�val, azt mondtad akkor, hogy majd egy�tt s�t�lunk �s gy�ny�rk�d�nk a naplement�ben, �s fogjuk egym�s reszket� kez�t, hogy majd r�m n�zel, hozz�m hajolsz �s megcs�kolod r�ncos arcomat. De szememben m�g megtal�ln�d ugyan annak a csillog�snak a szikr�j�t, mely egykor elk�pr�ztatott. M�r nem szerelem lesz k�zt�nk, a l�ng m�r nem lobog, a szeretet parazs�n�l fogunk melegedni, �s egy sokkal nemesebb �rz�s k�lt�zik a sz�v�nkbe.
A szeretet, az �sszetartoz�s. Ki�lltuk az id� pr�b�j�t. Gyermekeket nevelt�nk, sz�k�lk�dt�nk, d�sk�ltunk, nevett�nk, s�rtunk, b�szk�k voltunk, vagy a fej�nket a falba vert�k a butas�gaik miatt, de magunkba majd mosolygunk, hisz az apai szigor nem engedi, hogy el�tt�k is kimutasd az �rz�seidet. Hisz olyanok, mint mi voltunk fiatalon. Nekik is meg kell tapasztalniuk, az �letet. Ezt mi majd elint�zz�k egym�s k�zt. Te meg �n.

H�t elint�zt�k… Te meg �n… Egym�s k�zt…
Nem meleg�t a szeretet parazsa sem… Csak f�zom, szinte reszketek, ahogy n�zem a gy�r�t a kezemen…

.*. 

Hi�nyzik, hogy nem �lel �t karod,
E vil�gban n�lk�led elveszek.
�resek, c�ltalanok a napok,
Csak azt a F�nyt v�rom, mi hozz�d elvezet...