Im�ds�g a gy�l�lk�d�k�rt   �n J�zusom, Te nem gy�l�lted �ket, a gy�l�l�ket �s a k�pk�d�ket. Szeretted ezt a szomor� vil�got, s az embert, ezt a nyomor� vir�got. Te tudtad hogy mily nagy kereszt az �let, �s hogy f�l�tt�nk csak az Isten �t�lhet. Szel�d szavad volt, � pedig hatalmad nagyobb volt, mit f�ldi birtok adhat. A megbocs�t�st gyakoroltad egyre, m�g �gbe sz�llni f�lment�l a hegyre. Ma is el�gszer hallod a magasban, a gy�l�let hangj�t mely az �gbe harsan. A gyilkos ember hangj�t, aki r�szeg, s a szeretet szav�t fesz�t� meg. �n J�zusom, most is csak sz�nd meg �ket, a gy�l�l�ket �s a k�pk�d�ket. Most is bocs�ss meg nekik, mert lehet, hogy nem tudj�k tal�n mit is cselekszenek.        Im�ds�g h�bor� ut�n   Uram, h�bor�b�l j�v�k �n, Mindennek v�ge, v�ge: B�k�ts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a B�ke. N�zd: t�zes daganat a szivem S nincs, ami nyugtot adjon. Cs�kolj egy cs�kot a szivemre, Hogy egy kicsit lelohadjon. Lecsuk�dtak b�s nagy szemeim Sz�m�ra a vil�gnak, Nincs m�r nekik l�tnival�juk, Csak T�ged, T�ged l�tnak.   K�t rohan� l�bam egykoron T�rdig g�zolt a v�rben S most n�zd Uram, nincs nekem l�bam, Csak t�rdem van, csak t�rdem. Nem harcolok �s nem cs�kolok, Elsz�radt m�r az ajkam S sz�raz kar� a k�t karom m�r, Uram, n�zz v�gig rajtam. Uram, l�ss meg Te is engemet, Mindennek v�ge, v�ge. B�k�ts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a B�ke.       "Minden l�lekben van egy kis sziv�rv�ny, Kis csap�h�d, amelyet lebocs�t, Hogy egy m�s l�lek �tj�hessen rajta, – Ennek a h�dnak h�dpill�re nincsen, Ezt a hidacsk�t csak az Isten tartja. Az Isten, aki a sz�vekbe l�t."       A hit a rem�lt dolgok bizonyoss�gk�nt val� meg�l�se. (P�l apostol)       �r�kk�k �g a felh�k m�g�tt   (Vallom�s helyett hitvall�s ) /r�szlet / Hiszek abban, hogy �lni �rdemes. Tal�n nincsen c�lja �s �rtelme, mert »c�l �s �rtelem« emberi fogalmak: a vil�gnak nincs r�juk sz�ks�ge. A vil�g t�bb, mint minden emberi; hiszek a vil�gban, mert eszem el nem �ri. . . . �n hiszek a harcban, az �sz harc�ban a vak er�k ellen, melyek: a vil�g vak er�i, vagy az �n lelkem cs�gged�sei �s indulatai... Igaz: ezek a vak er�k hozz�tartoznak ahhoz a minden �szn�l magasabb Valamihez, amiben v�gre is meg kell nyugodnom: de a harc is hozz�tartozik, s az is, hogy eszem a saj�t t�rv�nyeit k�vesse, s aszerint vezessen... Magunk is r�sze vagyunk t�n a vak er�knek: de ezt b�zzuk csak a vak er�kre... . . .Vallom azonban a b�lcsess�get is: harcom nem megy t�l a j�zans�g vonal�n: magamban is �rzem ami ellen k�zd�k, s tudom, hogy minden rombol�s engem rombol. Nem is rombolni akarok, ink�bb �p�teni: az �sz halkan hasson a t�nyekre, mint a delej: nem ellens�ge az er�knek, hanem egy er� a t�bbi k�zt, egy�tt �p�tve vel�k. Az er�k a mult, az �sz a j�v�: egym�sba kapaszkod� fogasker�k. . . . Hiszek a l�lekben, mely szereti a vil�got; annyira szereti, hogy �jracsin�lja, annyira szereti, hogy meg sem el�gszik vele. Ha �rdemes a vil�g, �rdemes szeretni is, �rdemes m�solni, �rdemes a fant�zi�nak folytatni is. Hiszek az alkot�sban, mely a l�lek nyelve; nem mindenki�, csak a magosabb lelkek�; mint a nyelv sem minden �llat�. Hiszek a munk�ban... . . .S hiszek a b�k�ben. Hiszek a harm�ni�ban, melyre v�gy a l�lek, a sz�ps�gben, mely�rt ki�ltoz az anyag, a szeretetben, mely�rt epednek a n�pek. Hiszek a neh�zben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinn�k benne, magam tenn�m lehetetlenn�. Oly b�n, melyre nincsen f�loldoz�s. Csak a hit teheti lehets�gess�. Ember vagyok, s hiszek egy emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botork�l; de a vil�g nyitja �s s�gja �tjait. Az ember primit�v l�ny, de az �llat m�g primit�vebb. Nem �llatot k�v�nok, nem is embert! T�bbet! S ha n�ha elf�radok, s az �llatot �s anyagot irigylem: ez nem hitem megt�r�se, csak er�m�, mely nem semmi, de nem minden... Der�k er�, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccs� lesz �s �r�k haszonn�.                               (Babits Mih�ly)      Kereszt�ton ,,Azt mondja az �r: Kev�s az, hogy a szolg�m l�gy, s f�lemeld J�kob t�rzseit, �s visszat�r�tsd Izrael marad�k�t. N�zd, a nemzetek vil�goss�g�v� tettelek, hogy �dv�ss�gem eljusson a f�ld hat�r�ig.'' (Iz 49,6) Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szerettem...? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...? Elhagyatva lenni, egyed�l a b�nnel...? Szemben a Hal�llal, szemben a k�z�nnyel...? Adn�d-e kezedet szor�t� k�t�lnek...? Arcodat a g�nynak, len�z� k�p�snek...? Tudsz-e mell�m �llni fojtogat� csendben...? Az ostoroz�sn�l eltakarn�l engem...? Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szeretlek...? Tudsz-e t�rni �rtem, hordani keresztet...? Roskadva, remegve, f�l, eg�sz a c�lig...? Akkor is, ha sz�ved ezer sebb�l v�rzik...? Tudod-e karodat sz�lesre kit�rni...? Az eg�sz vil�g�rt �ldozatt� v�lni...? �s tudsz-e pihenni �gy a kereszten, hogy �rvendezz rajta: mindig ezt kerestem...? Tudsz-e mell�m h�gni...? A helyembe l�pni...? Magadat feledve �letemet �lni...? Eg�szen elt�nni, elmer�lni bennem...? Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szerettem?                          ( Szent-G�ly Kata)       Nem akarok hinni a cenz�ra Isten�ben, korl�toz�sok, parancsok Ur�ban, a lelkem rejtett zugait kiforgat� �d�z tekintetben. De hinni akarok a sokf�le sz�n egyetlen t�nc�ban: egy v�get nem �r� �r�m�nnepben. Nem akarok hinni abban az Istenben, aki elrabolja t�l�nk a szerelmet, aki tenyer�t sz�nkra tapasztja, �s t�nkreteszi minden �r�m�nket. De hinni akarok abban az Istenben, aki – t�lcsordulv�n a boldogs�g szenved�ly�t�l – gy�ny�rrel �s gy�ng�ds�ggel teli test�nket adta nek�nk. Nem akarok hinni a sarkos defin�ci�k Isten�ben, az �r�k titkot megfojt� skatuly�kban. De hinni akarom, hogy Isten �rint meg �ltalad; az � k�zels�g�t �rzem cs�kodban, mosolyodban. Nem akarom hinni, hogy a szerelem �n�m�t�s, hogy a bar�ts�gban b�zni nem lehet, hogy minden sz� hazugs�g csup�n. De hinni akarom, hogy a boldogs�got csak egy�tt �rhetj�k el – a szeretet �tj�n. Nem akarok hinni az �k�ljogban, a fegyverek igaz�ban, a hatalmaskod�k hatalm�ban. De hinni akarok az �j emberben, Isten saj�t �lm�ban, �j mennyben �s �j f�ldben, ahol otthonra lel az igazs�g. Nem akarok hinni az �regkor k�ny�rtelen mag�ny�ban, az ifj�kor b�lv�nyoz�s�ban, egy felsz�nes vil�gban. De hinni akarom: ahol emberek szeretik egym�st, ott Te k�zel�tesz fel�nk csod�latos er�ddel, Uram.

(Johannes Langer)

 

Egyed�l Isten

 

Foh�sz

        Uram, nem csod�k�rt �s l�tom�sok�rt foh�szkodom, csak er�t k�rek a h�tk�znapokhoz. Tan�ts meg a kis l�p�sek m�v�szet�re! T�gy lelem�nyess� �s �tletess�, hogy a napok sokf�les�g�ben �s forgatag�ban idej�ben r�gz�tsem a sz�momra fontos felismer�seket �s tapasztalatokat! Seg�ts engem a helyes id�beoszt�sban! Aj�nd�kozz biztos �rz�ket a dolgok fontoss�gi sorrendj�ben, els�rang� vagy csak m�sodrang� fontoss�g�nak meg�t�l�s�hez! Er�t k�rek a fegyelmezetts�ghez �s m�rt�ktart�shoz, hogy ne csak �tfussak az �leten, de �rtelmesen osszam be napjaimat, �szleljem a v�ratlan �r�m�ket �s magaslatokat! �rizz meg att�l a naiv hitt�l, hogy az �letben mindennek sim�n kell mennie! Aj�nd�kozz meg azzal a j�zan felismer�ssel, hogy a neh�zs�gek, kudarcok, sikertelens�gek, visszaes�sek az �let mag�t�l ad�d� r�ad�sai, amelyek r�v�n n�veked�nk �s �rlel�d�nk! K�ldd el hozz�m a kell� pillanatban azt, akinek van elegend� b�tors�ga �s szeretete az igazs�g kimond�s�hoz! Az igazs�got az ember nem mag�nak mondja meg, azt m�sok mondj�k meg nek�nk. Tudom, hogy sok probl�ma �ppen �gy old�dik meg, hogy nem tesz�nk semmit. K�rlek, seg�ts, hogy tudjak v�rni! Te tudod, hogy milyen nagy sz�ks�g�nk van a b�tors�gra. Add, hogy az �let legszebb, legnehezebb, legkock�zatosabb �s legt�r�kenyebb aj�nd�k�ra m�lt�k lehess�nk! Aj�nd�kozz elegend� fant�zi�t ahhoz, hogy a kell� pillanatban �s a megfelel� helyen - szavakkal vagy szavak n�lk�l - egy kis j�s�got k�zvet�thessek! �rizz meg az �let elszalaszt�s�nak f�lelm�t�l! Ne azt add nekem, amit k�v�nok, hanem azt, amire sz�ks�gem van! Tan�ts meg a kis l�p�sek m�v�szet�re!      

 (Antoine de Saint-Exupery)

Isten panaszai...


Mesternek neveztek, �s m�gsem k�rdeztek engem.
Vil�goss�gnak h�vtok, �s m�gsem l�ttok engem.
Igazs�gnak h�vtok, �s m�gsem hisztek nekem.
�tnak h�vtok, �s m�gsem j�rtok ezen az �ton.
�letnek h�vtok, �s m�gsem v�gytok ut�nam.
Azt mondj�tok, b�lcs vagyok, �s m�gsem k�vetek engem.
Sz�p vagyok, �s m�gsem szerettek engem.
Gazdag vagyok, �s m�gsem k�rtek t�lem.
�r�k vagyok, �s m�gsem akartok hozz�m jutni.
Igazs�gos vagyok, �s m�gsem f�ltek t�lem.
Ha ezeket �r�kre elvesz�titek, ne engem szidjatok ...

T�l mindenen, a v�gtelen perem�n
Isten kisujj�t megfogtam �n...
Szem�be n�ztem v�gre �neki,
s nem volt sem �reg,
sem szak�llas,
de eg�szen emberi.
Gondolat-sug�r fesz�lt k�z�tt�nk,
szikra-�ve lett k�z�s lelk�nk,
anyag �ramlott bel�m,
mint r�gen, az id�k kezdet�n,
amikor a csillagok sz�lettek,
s galaxisokk� forrt �ssze a f�ny.
Az �r�k vil�goss�g
egy foltja r�m vet�lt,
szemem szem�be mer�lt,
�letem r�sze lett szent sz�ne l�t�sa,
kiny�lt lelkem kapuja,
alkalmass� lettem,
mint egy j� ad�-vev�,
szavai befogad�s�ra.
(�ri Istv�n)

Szomjazom, Uram!

Az ember�let �tj�nak fel�n
Kietlen, tikkadt sivatagba �rtem �n
�tkozott a nap, mi ide elhozott
�tkozott a k�ks�g,
Mit a nap gyilkos t�ze r�m boltozott!
Sem f�sz�l, sem szikkadt �g, mi betakar
Az �r�lt sz�l j�tszik velem, r�t homokot kavar
Testem megremeg, a f�ldre lezuhan
N�ma ki�lt�s hagyja el ajkam: Szomjazom, Uram!

F�reg vagyok m�r, sz�z l�bam n�tt a homokon
Azokkal cs�szom v�lt c�lom fel�
S k�zben ismer�s korb�cs �t�seit �rzem h�tamon -
Messze, �gy l�tom, z�ld �g virul
Ott a v�z, ott az �let
S ott legel a H�sv�ti B�r�ny is j�mborul
A csal�ka rem�ny utols� er�t ad nekem
S egyszerre itt van el�ttem, csak kell intenem
De a szik�r homok belepi homokba v�jt utam
Ha nem seg�tesz, meghalok, szomjazom, Uram!

A z�ld mez� eml�keimben l�tezett
Nem megyek tov�bb, testem haza �rkezett
Szemem becsukom, a sz�l dombtet�re �l
A puffadt nap lassan nyugatnak szender�l.
Halk kopog�st hallok, s lelkem m�ris nyitva van
A b�n kifolyik rajta, mint s�r� gennypatak
K�sza k�rd�st fogalmaz kisz�radt agyam:
Hogy lehet, Uram, hogy T�ged elhagytalak?
Mi volt az �letem? Most csak �lmodom?
Mi�rt nem �reztem eddig, hogy szomjazom?
A sivatagban h�s forr�s fakad
�rzem �des �z�t, s hogy valaki megragad
�let sarjad a homokb�l s �lettel megtelik
A gy�l�lt port f�k, vir�gok, erd�k elnyelik
S �n csak iszom, iszom, abbahagyni nem tudom.
Lassan csillapul szomjam, Uram
S mert oly �des forr�sod vize,
Hogy vele a m�rt�k be soha nem telik
Csak hallgatom szavad boldogan
S min�l tov�bb cs�ng�k ajkadon,
Szent ig�dre, Uram, ann�l jobban szomjazom!
(�ri Istv�n)

Zsolt�r

Templomb�l kij�vet gyakran gondolkodom:
milyen j� Hozz�d menni, Istenem!
milyen kedves T�ged hallanom,
szavaid �rtenem,
s milyen j�, ha nem is �rtelek,
csak hallgatom, amit mondasz
s, ha f�radt vagyok, vagy zaklatott,
N�lad megpihenhetek,
s amikor hallani v�lem l�pteid,
elindulok Fel�d,
hogy ne kelljen annyit j�nn�d fel�m
mert j� nekem, ha f�l�ton tal�lkozunk,
s az is, ha csak az �t v�g�n,
csak ott legy�l...
Neked aj�nlom �letem,
b�neim mind Ti�d
nyomor�s�gom,
szenved�sem,
k�telyeim,
v�rem,
rem�nyem...
tudom, elfogadod,
s hordozod k�nnyed�n,
mert Te er�s vagy
�s v�gtelen,
mint a csillagok,
mik az id�k kezdet�n
sz�lettek
Te sz�lted �ket,
s engem is...
fogadj el,
emelj fel,
�let
(�ri Istv�n)

B�d�s J�nos: Biblia