Majdnem Bez�rtam szavaimat f�nyb�l sz�tt k�pekbe, Bez�rtam k�peimet mereng� versekbe. K�peim sz�lni v�gynak, szavaim �lni f�lnek. K�d�s hajnali f�nyben majdnem elhal az �nek.                        (Szabolcsi Erzs�bet) L�lekt�l l�lekig �llok az ablak mellett �jszaka, S a m�rhetetlen messzes�gen �t Szemembe gy�jt�m �ssze egy szel�d T�vol csillag remeg� sugar�t. Billi� m�rf�ldekr�l j�tt e f�ny, J�tt a jeges, fekete �s kop�r Terek s�t�tj�n lankadatlan�l, S ki tudja, mennyi ezred�ve m�r. Egy �gi �zenet, mely v�gre most Hozz�m tal�lt, s szememben c�lhoz �rt, S boldogan hal meg, am�g r�csukom F�radt pill�m kopors�f�del�t. Tanultam �n, hogy �ltalsz�rve a Tud�sok finom krist�lym�szer�n, B�s f�ld�nkkel s b�s testemmel rokon Elemekr�l �d h�rt az �gi f�ny. Magamba z�rom, v�remm� iszom, �s cs�ndben �s t�n�dve figyelem, Mily �s b�t zokog a v�rnek a f�ny, F�ldnek az �g, elemnek az elem? T�n f�j a csillagoknak a mag�ny, A t�rbe sz�tsz�rt milljom �rvas�g? S hogy �ssze nem tal�lunk m�r soha A j�gen, �jen s messzis�gen �t? �h, csillag, mit s�rsz! Messzebb te se vagy, Mint egym�st�l itt a f�ldi szivek! A Sz�riusz van t�lem t�volabb, Vagy egy-egy t�rsam, jaj, ki mondja meg? �h, jaj, bar�ts�g, �s jaj, szerelem! �h, jaj, az �t l�lekt�l l�lekig! K�ld�zz�k a szem cs�ggedt sugar�t, S k�zt�nk a roppant, jeges �r lakik! (T�th �rp�d) Esti sug�rkoszor� El�tt�nk m�r hamvass� v�lt az �t, �s �rnyak teste zuhant �t a parkon, De m�g finom, halk sug�rkoszor�t Font hajad s�t�t lombj�ba az alkony: Halv�ny, szel�d �s komoly ragyog�st, Mely m�r alig volt f�nyek f�ldi m�sa, S f�lig illatt� s csendd� sz�rte �t A dolgok esti l�lekv�ndorl�sa. Illatt� s csendd�. Titkok illata F�nylett hajadban s b�ke �gi csendje, �s j� volt �lni, mint ahogy soha, S a f�nyt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam t�bb�, hogy te vagy-e te, Vagy �ldott csipkebokor dr�ga tested, Melyben egy isten sz�llt a f�ldre le, S lombj�b�l fel�m az � lelke reszket? Ig�zve �lltam, sok�, cs�ndesen, �s percek mentek, ezred�vek j�ttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S al�lt pill�im lassan felvet�dtek, �s �reztem: szivembe visszat�r, �s zuhog�, m�ly zen�vel ered meg, Mint zsibbadt erek �tjain a v�r, A f�ldi �rz�s: mennyire szeretlek! ( T�th �rp�d)   "Nem a csoda hi�nyzik a vil�gb�l, hanem a csod�lat."   „K�sz�n�m, hogy te vagy. Az �r�t k�sz�n�m, Amelyben f�ny�l nyert e Vil�gtalan vil�g, K�sz�n�m, hogy kezed Kiny�jtottad fel�m, S �rny�ul elfogadt�l sug�rz� �letednek…” M�ra Ferenc: Aranykopors�    Szeretet "Ilyen nagyon szeretlek", mondta mam�j�nak a kisfi�, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. "�n meg ilyen nagyon",. mondta a mama,�s gy�ng�den kisim�totta a g�rcs�s kis ujjakat.                                     (Koch Val�ria)  A mondabeli t�vismad�r csak egyetlenegyszer �nekel �let�ben, de akkor szebben, mint a F�ld b�rmilyen m�s teremtm�nye... Egyetlen csod�latos dal, az �lete �r�n. De akkor az eg�sz vil�g eln�mul, �t hallgatja, �s Isten mosolyog az �gben. Mert a legeslegjobbnak mindig f�jdalom az �ra... Legal�bbis a monda szerint. A mad�r, begy�ben a t�vissel, v�ltozhatatlan t�rv�nynek engedelmeskedik; nem tudja, mi �zi-hajtja, hogy f�lny�rsalja mag�t, s dalolva haljon meg. Amikor a t�vis bel�hatol, m�g nem tudja, hogy a hal�l k�zeledik, csak dalol, dalol, am�g csak annyi �let van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a t�visre f�lny�rsaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi �rtj�k. �s m�gis, m�gis megtessz�k. M�gis megtessz�k...  A legszebb eml�k az, amire az �sz nem eml�kszik vissza, csak a sz�v, az is csak annyit tud r�la, hogy akkor boldog volt.. �sz fel� V�gy, szenved�ly bevonja sz�rny�t; Dalaim imm�r csendesek; Benn�k csak n�ha-n�ha zend�l Egy �lom, egy eml�kezet. A sz�p tavasznak �lma �szkor; Vir�gokr�l �des reg�k. A sz�v, mely lemond�sra k�sz�l S ugy megzokog; Ne m�g! ne m�g! Lehajtja sz�p fej�t a r�zsa; Nem �li t�l a h�v nyarat. S az �des v�gyak, a vir�gok, Szivemben is hullonganak. B�gyadt a nap, b�gyadt a t�j�k; A t�lre f�zva gondolok, S a langyos �szi napsug�rn�l V�rem m�g egyszer f�llobog. Tavasz mosolyg re�m kereszt�l Egy r�zsasz�n� f�tyolon. L�tom virulni a vil�got, S csak �lmodom, csak �lmodom...                                              (Reviczky Gyula ) A k�nnyek mind hasonl�k Ki tudja hol kezd�dik el az eml�k ? Ki tudja hol �r v�get a jelen ? Hol l�nyeg�l �t rom�ncc� a nemr�g, S hol lesz fak� pap�r a gy�trelem ?                                                   (Louis Aragon )   Ahogy a napok r�vid�lnek...  Ahogy a napok r�vid�lnek, �gy �rzem, mintha k�d borulna r�m, Ahogy az �jjelek leh�lnek, Mind gyakrabban jut eszembe any�m. Mit oly sokszor elhalasztottam Elmondan�m, mert �gy �rzem, hogy v�r. J�v� tenn�m mit mulasztottam, De nem lehet, mert � m�r messze j�r. � mennyi mindent nem tettem meg! M�g nem k�s�, te m�g megteheted Meg�sz�lve is maradj gyermek, Mondd meg neki mennyire szereted. K�t keze �rted dolgozott csak. Mindenn�l jobban szeretett. Az �jjelt is nappall� t�ve, �vott t�ged �s vezetett M�g lehetett, m�g lehetett. Amit akkor elfelejtett�l Tal�n m�g j�v� teheted. H�t menj, rohanj �s simogasd meg A t�ged v�d� k�t kezet Am�g lehet, am�g lehet. S ha olykor nagyon elf�radt�l � hozta vissza kedvedet � tan�tott besz�lni t�ged Nyitogatta a szemedet. Mert szeretett, �gy szeretett. Most v�r valahol megf�radtan Nem k�r sokat csak keveset H�t szaladj hozz�, mondj egy j� sz�t Egy vigasztal� kedveset T�n m�g lehet, t�n m�g lehet. A sz�ve �rted dobogott csak, Am�g belebetegedett, De � titkolta nem mutatta, Nem mondta el; hogy szenvedett Csak mosolygott �s nevetett.  B�rhol is vagy, h�t fordulj vissza, Az ember m�sk�nt nem tehet �s cs�kold meg am�g nem k�s� Azt az �ldott �des sz�vet Ha m�g lehet, ha m�g lehet.                                                                               (Kib�di Ervin)

Nem sz�lni akarok hozz�d, hanem �rinteni akarlak. K�nny� a Napnak, mert nem kell sz�lnia ahhoz, hogy a pirkadat p�rj�val rem�nyt �nts�n a sz�v�nkbe, sem a vir�g szirm�n a harmatcseppnek, hogy par�nyi �kk�k�nt beragyogja a lelk�nket. Egyszer�en csak vannak, nem tesznek semmit �s l�t�k csod�ja �nmagunk csod�j�nak felismer�s�hez seg�t. Nem sz�lni akarok hozz�d, hanem �rinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem �rinthetlek szell�k�nt, sem friss forr�sv�zk�nt s nem vethetek r�d �v� �rny�kot, mint a d�slomb� fa? Ember vagyok �s fizikai val�mban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy meg�rintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kiny�jtott kezemmel. Lehet, hogy mire az �rint�sem eljut hozz�d, a testem m�r r�g�ta az eny�szet�. Nem sz�lni akarok hozz�d, hanem �rinteni akarlak, �s az �rint�shez nincs m�s eszk�z�m, csak a sz�. A sz�, amely t�l van a t�r �s id� hat�r�n, �s a csendb�l forr�sozik. Nem sz�lni akarok hozz�d, hanem �rinteni akarlak. Mert nem lehet sz�lni. Minden sz� a teljess�get t�ri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljess�g, a csend az id�tlens�g, a csend a v�ltozatlans�g. Minden sz� az id�tlen teljess�gcsendb�l id�t teremt� sz�rnyal�ssal k�l �s ereszkedik vissza. A l�t hull�mver�s�nek kiszakadt, elk�l�n�lt cseppjek�nt felragyogtatja a tengert �s visszahull. Minden sz� a teljess�g gondolatsz�lte t�kr�nek egy-egy cser�pdarabk�ja. Minden sz� az elveszett teljess�g feletti f�jdalom jajki�lt�sa. Minden sz� hamis, mert az eg�szet r�szbes�r�tett�, az id�tlent id�be�gyazott�, a v�ltozatlant v�ltoz�s-l�tszat�v� var�zsolja. Nem sz�lni akarok hozz�d, hanem �rinteni akarlak a szavakkal. Mert minden sz� igaz, benne a v�ltozatlan, id�tlen teljess�g az id�ben, a r�szben �s a v�ltoz�ban nyilatkozik meg. Mert minden sz� a csend szava, minden sz� a csend t�r�d�se, minden sz� a csend odaadotts�ga. Mert minden sz� teremt�s. Minden sz�ban a teremt� csend �s a teremtett sz� eggy� v�lik. Minden sz�ban a teremt� �s a teremtett eggy� v�lik. Ez az �rint�s teljess�ge. Minden sz�ban a teljess�g van jelen. Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek meg�rintenek. Hanem a sz�k�z�k feh�r n�mas�ga. A csend k�nyv�t nem lehet �res lapokkal meg�rni. Az csak a s�ketszoba csendje lenne. Rem�nyem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szell�t�l rezd�l� falevelek susog�sa, vagy a mad�rdal, amelyek csak m�ly�tik a term�szet csendj�t. A sz�ved csendj�t.