GYERMEKEKRL...
2006.01.25. 21:41
akik a jv fnyei a jelennkben...
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. k az let nmaga irnti vgyakozsnak fiai s lenyai. ltalatok rkeznek, de nem belletek. s br veletek vannak, nem birtokaitok.
 Adhattok nkik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjtok. Mert nekik sajt gondolataik vannak. Testknek adhattok otthont, de lelkknek nem. Mert az lelkk a holnap hzban lakik, ahov ti nem ltogathattok el, mg lmaitokban sem. Prblhattok olyann lenni, mint k, de ne prbljtok ket olyann tenni, mint ti vagytok. Mert az let sem visszafel nem halad, sem meg nem reked a tegnapban.
 Ti vagytok az j, melyrl gyermekeitek eleven nylknt rppennek el. Az jsz ltja a clt a vgtelensg tjn, s feszt meg benneteket minden erejvel, hogy nyilai sebesen s messzire szlljanak.
 Legyen az jsz keznek hajltsa a ti rmetek forrsa: Mert egyknt szereti a repl nyilat s az jat, amely mozdulatlan.
( Kahlil Gibran)
Gondolatok a gyermekrl
A gyermek, akit szltl 3 kg-ot nyom. Ebbl 2.5 kg vz, a tbbi egy marknyi szn, nitrogn, kn, foszfor, klium s vas. gy teht 2.5 kg vizet s kt font hamut hoztl a vilgra. s ennek a te gyermekednek minden cseppje valaha egy felh prja, hkristlya - kd, harmat, forrs vagy egy vrosnyi szennyvz csatorna vize volt. A szn s nitrogn minden atomja valaha millinyi klnbz vegylet rsze volt. Te csak sszegyjttted azt, ami mr megvolt... s az emberek millii kztt mit is hoztl a vilgra? Egy szalmaszlat, egy porszemet, egy semmit. Olyan elesett, hogy mg egy baktrium is meglheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagytsban is csak pontnak tnik a ltmezben. Ez a semmi azonban hs-vr testvre a tenger hullmainak, a viharnak, a villmnak, a Napnak s a Tejtnak. Ez a porszem testvre a bzakalsznak, a fnek, a tlgynek, a plmafnak, a srgarigfiknak, az oroszlnklyknek, a csiknak s a kiskutynak. Van benne valami, ami rez, vizsgldik, tr, vgyik, rl, szeret, bzik, gyll, hisz, ktelkedik, vonz s taszt. Ez a porszem gondolataival mindent tfog: a csillagokat s az cenokat, a hegyeket s a szakadkokat. s mi lenne a llek tartalma, ha nem a vilgmindensg, csak dimenzitlanul?
(Janus Korcak)
|