A bar�tom nem j�tt vissza a rohamb�l, Sir. K�rek enged�lyt kimenni �s megkeresni �t.

- Nem enged�lyezem - mondta a tiszt. - Nem akarom, hogy kock�ztasd az �letedet egy olyan ember�rt, aki val�sz�n�leg halott.

A katona ennek ellen�re kiment, �s egy �ra m�lva maga is hal�losan megsebes�lve, halott bar�tj�nak tetem�t cipelve t�rt vissza. A tiszt d�h�ng�tt:

- Mondtam, hogy halott. Most azt�n mindkett�t�ket elvesztettem. Mondd, volt annak valami �rtelme, hogy kimenj, �s becipelj egy holttestet ?

- �, persze, hogy volt, Sir - v�laszolta a haldokl�. - Amikor megtal�ltam, m�g �lt. �s azt mondta nekem: "Jack, biztos voltam benne, hogy �rtem j�ssz ."

 "Egy �ttag� csal�d pihent a parton. A gyerekek az �ce�nban f�r�dtek, �s homokv�rat �p�tettek, amikor a t�volban felt�nt egy t�p�r�d�tt �regasszony. Sz�rke haj�t f�jta a sz�l, ruh�ja pedig koszos �s rongyos volt. Valamiit mormolt mag�ban, mik�zben a szatyr�ba pakolta a f�ldr�l felszedett dolgokat.

A sz�l�k magukhoz sz�l�tott�k a gyerekeket, �s azt mondt�k nekik, hogy maradjanak t�vol az �regasszonyt�l. Amint le-lehajolgatva �s szedegetve elhaladt el�tt�k, r�mosolygott a csal�dra. De az �dv�zl�se v�lasz n�lk�l maradt.

K�s�bb tudta csak meg a csal�d, hogy a t�p�r�d�tt �regasszony azt t�zte ki �lete c�lj�ul, hogy felszedje az �vegdarabokat a homokb�l, nehogy a gyerekek megv�gj�k a l�bukat."

A cip�

Gandhi egy �zben �pp felsz�llt a vonatra, amikor az egyik cip�je lecs�szott, �s a v�g�nyra esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelv�ny k�zben elindult. Utit�rsai elk�ped�s�re, nyugodtan levette a m�sikat is, �s a p�rja mell� haj�totta. Az egyik k�s�r�je megk�rdezte, mi�rt tette ezt.

- Az a szeg�ny ember, aki majd megtal�lja - mosolygott Gandhi -, �gy haszn�lhat� l�bbelihez jut.

Az ifj� a visszhangr�l nem tudott, ez�rt amikor a sz�raz faleveleken l�pkedett, a f�k k�z�l j�v� zaj megr�m�tette. Meg�llt �s hallgat�zott. Csend lett, ez�rt �jra elindult. Ekkor ism�t l�ptek zaj�t hallotta kisz�r�dni a f�k k�z�l, ez�rt sietni kezdett, de mindhi�ba, mert az �t k�vet� l�ptek zaja is gyorsult. Meg�llt �s a zaj ir�ny�ba fordult.

- Ki vagy? - k�rdezte.

- Ki vagy? - k�rdezte vissza az ismeretlen.

- L�pj el�! - ki�ltotta d�h�sen az ifj�.

- L�pj el�! - f�rmedt vissza egy hang.

- Te gy�va! - folytatta a leg�ny.

- Te gy�va! - j�tt a v�lasz.

Ekkorra m�r az ifj� tele volt f�lelemmel �s gy�l�lettel. Reszketve �v�lt�tte:

- Gy�l�llek �s meg foglak �lni!

- Gy�l�llek �s meg foglak �lni! - �v�lt�tte vissza az ismeretlen.

A v�gletekig megr�m�lve, bar�tunk fut�snak eredt �s haz�ig meg sem �llt. Otthon elmes�lte �desanyj�nak, hogy mi t�rt�nt vele. Az elmosolyodott, �s �gy sz�lt:

Menj vissza fiam �s t�gy �gy, ahogy �n mondom neked!

Az ifj� meghallgatta a tan�csokat �s visszat�rt az erd�be. Oda�rve bekiab�lt a f�k k�z�:

- �n a bar�tod vagyok!

- �n a bar�tod vagyok! - v�laszolta a hang.

- �N SZERETLEK! - folytatta bar�tunk.

- �N SZERETLEK! - j�tt a v�lasz.

Mik�nt ebb�l a t�rt�netb�l is kit�nik, az, hogy s�relmeink �s szenved�seink okai a k�lvil�gban vannak, minden esetben csak l�tszat. Az igazi okok benn�nk, a tulajdons�gainkban vannak, �s ha azt akarjuk, hogy sorsunk �s a k�lvil�g viszonya hozz�nk megv�ltozzanak, akkor nek�nk magunknak kell megv�ltoznunk. A t�rt�net azt is el�rulja, hogy a v�ltoz�s kulcsa a mindent �tfog�, �rdektelen szeretet. A kulcs megvan, de hogy alkalmazzuk azt, vagy nem, az m�r rajtunk m�lik.

K�t, s�lyosan beteg ember fek�dt ugyanazon k�rteremben.
Egyik�k minden nap d�lut�n fel�lt az �gyban egy �r�csk�ra, hogy ezzel megmozgassa a szervezet�t. Az �gya a k�rterem egyetlen ablak�nak k�zel�be volt.
A m�sik beteg ember eg�sz nap csak fek�dt az �gy�ban, a plafont b�mulva.
Besz�lgettek a csal�dr�l, feles�gr�l, gyerekekr�l, a katonakorukr�l, a nyaral�saikr�l, ahogy az szok�sos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablakn�l fek�dt, minden d�lut�n, amikor fel�lt, azzal t�lt�tte az id�t, hogy elkezdte k�zvet�teni a m�siknak, mit l�t az ablakon �t a kinti vil�gb�l.
A m�sik �gyon fekv� embert egy id� ut�n szinte csak ezek a sz�nes besz�mol�k tartott�k �letben, m�r alig v�rta �ket, ez volt minden v�ltozatoss�g az �let�ben. Megtudta, hogy az ablak egy kellemes , tavacsk�val d�sz�tett parkra n�zett. Vadkacs�k �s hatty�k �szk�ltak a tavon, �s gyerekek j�tszottak t�vir�ny�t�s j�t�khaj�ikkal rajta.
Szerelmesp�rok �ld�g�ltek a sz�nes vir�g�gy�sok mellett �r�kig, egym�sba felejtkezve. Mik�zben az ablak melletti beteg kimer�t� r�szletess�ggel �rta le a kinti vil�got , a m�sik, folyton fekv� behunyta a szem�t �s maga el� k�pzelte a l�tv�nyt.
Egy meleg d�lut�non az ablak melletti ember egy, a parkon �tvonul� karnev�li menetr�l besz�lt.
B�r a folyton fekv� ember nem hallotta a zen�szeket, maga el� k�pzelte oket a m�sik �rz�kletes le�r�sa alapj�n. A napok �s hetek teltek. Egy reggel a betegeket f�rdetni k�sz�l� n�v�r az ablak melletti embert �lettelen�l tal�lta az �gy�ban, mert az �jjel csendben elaludt �r�kre.
Elszomorodva h�vta a szem�lyzetet, hogy kivigy�k az elhunytat.
Amint alkalom k�n�lkozott r�, a kor�bban a belso �gyon fekv� beteg k�rte, hogy a m�sik �gyban fekhessen. A n�v�r sz�vesen seg�tett, k�nyelembe helyezve �t azon az �gyon, majd mag�ra hagyta.
Lassan, f�jdalmakt�l gy�t�rve az ablak fel� fordult az ember, �s megd�bbenve l�tta: az ablak egy t�zfalra n�z.
Megk�rdezte a n�v�rt, mi t�rt�nhetett az elt�vozott szobat�rssal, hogy olyan sz�pnek festette le az ablakon t�li vil�got.
A n�v�r el�rulta, hogy az az ember vak volt, nem l�thatta a falat sem. Val�sz�n�leg csak b�tor�tani akarta �nt! - mondta a f�rfinak.
Tanuls�g: igazi boldogs�g boldogabb� tenni m�sokat, nem t�r�dve saj�t helyzet�nkkel. Bajainkat megosztva cs�kkenthetj�k �ket, de ha der�nket �s boldogs�gunkat osztjuk meg m�sokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretn�d �rezni magad, sz�mold �ssze azokat a dolgokat az �letedben, melyeket nem vehetsz meg semmi p�nz�rt.
Minden nap aj�nd�k az �lett�l, �gy becs�ld meg a napjaidat, melyek sz�ma - b�rmilyen sok is jusson - v�ges.