|
A szvemben fjdalom
2006.08.06. 19:37

A szvemben fjdalom...
Forr flledt az jszaka, s n aludni vgyom, De csak lmatlanul forgoldom, elkerl az lom. A nyitott ablakhoz lpek, bmul rm a sttsg, Nem ciripel egy tcsk sem, alszik minden szpsg.
Valahol a tvolban egy vonat fttye szl, Kihalt utck magnyban a csnd kborol. A hold lmosan egy felh mgl nz rm, Kevs csillag ragyog ezen az jszakn.
A szvemben fjdalom, a lelkemben ressg, gy rzem a szerelem csupa kesersg. Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan llok. Hazug ez a vilg, megcsaltak az lmok.
Taln knnyebb lenne, ha gyllni tudnlak. De a magnyom szinte vlt utnad. S br mg bennem lktet a megcsals fjdalma. Mgis hozzd szll lelkem panaszos shaja.
El kell, feledjelek. El kell, engedjelek. Csak az emlkeimben lehetek majd veled. Viaskodik bennem az sz s az rzelem. Pedig tudom jl, hogy hazug e szerelem.
A hajnal felvltja a szomor jszakt. S messzire zi az jszaka dmont. Vidm madrdallal ksznti a napot. Elspaszt nhny hunyorg csillagot.
A harmatot, kel nap cskolja magba S fest ragyog kk sznt a stt gboltra. Elringat a hajnal, s n ellmosodom. Halott angyalok lmait lmodom...

|