A sz�vemben f�jdalom...

Forr� f�lledt az �jszaka, s �n aludni v�gyom,
De csak �lmatlanul forgol�dom, elker�l az �lom.
A nyitott ablakhoz l�pek, b�mul r�m a s�t�ts�g,
Nem ciripel egy t�cs�k sem, alszik minden sz�ps�g.

Valahol a t�volban egy vonat f�ttye sz�l,
Kihalt utc�k mag�ny�ban a cs�nd k�borol.
A hold �lmosan egy felh� m�g�l n�z r�m,
Kev�s csillag ragyog ezen az �jszak�n.

A sz�vemben f�jdalom, a lelkemben �ress�g,
�gy �rzem a szerelem csupa keser�s�g.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan �llok.
Hazug ez a vil�g, megcsaltak az �lmok.

Tal�n k�nnyebb lenne, ha gy�l�lni tudn�lak.
De a mag�nyom szinte �v�lt ut�nad.
S b�r m�g bennem l�ktet a megcsal�s f�jdalma.
M�gis hozz�d sz�ll lelkem panaszos s�haja.

El kell, feledjelek. El kell, engedjelek.
Csak az eml�keimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az �sz �s az �rzelem.
Pedig tudom j�l, hogy hazug e szerelem.

A hajnal felv�ltja a szomor� �jszak�t.
S messzire �zi az �jszaka d�mon�t.
Vid�m mad�rdallal k�sz�nti a napot.
Els�paszt n�h�ny hunyorg� csillagot.

A harmatot,  kel� nap  cs�kolja mag�ba
S fest ragyog� k�k sz�nt a s�t�t �gboltra.
Elringat a hajnal, s �n el�lmosodom.
Halott angyalok �lmait �lmodom...