M�r a rem�ny sem �l...

Azt mondod nem szabad feladni…

De ki merne hinni annyi szertefoszlott �lom ut�n?

Ki k�pes elhinni, hogy a l�lek sz�ps�ge el�g,
Hogy �t�veljen az id� �s a t�vols�g k�z�nk emelt fal�n?

Pedig annyi csal�d�s �s megszegett esk� ut�n is

Sz�letnek bennem szerelmes szavak,
�s a kezembe rekedt simogat�sok is
Keresik a kivezet� utat.

 Visszan�zve megtett utamon - megk�rdem:
- H�t ennyi volt az �let!?

Kih�ltek a forr� cs�kok, �s az �lel�sek?
Most csak elj�tszom azt, hogy �lek,
Hisz kifele mosolygok, de befel� v�rzek.

Azt mondj�k mindannyian egysz�rny� angyalok vagyunk,
Csak �gy sz�rnyalhatunk, ha �sszekapaszkodunk.
�s mi eg�sz �let�nkben keress�k ezt a m�sik Angyalt,
M�g sz�rnyunk al�l lassan kifogy a sz�l,
Meghal a v�gyunk, s m�r a rem�ny sem �l.
Tudom m�r, hogy ezt az Angyalt v�rni k�s�,
A k�nnyeimet is felsz�r�tja az elm�l� id�.
�letem homok�r�j�n  a homok tov�bb pereg,

S ajkamon forr� cs�kod helyett, csak lemond� s�hajom remeg…

�m szemembe-�rted - �jra sz�letnek a k�nnyek,

�s �n mindenegyes cseppj�vel k�sz�n�m szerelmed…