Egyed�l az �jszak�ban...

Lesz�ll az �j. A hold m�r, f�nyesen ragyog.
K�r�l�tte elsz�rtan, hunyorg� csillagok.
Megpihen a term�szet, szendereg a t�j.
L�gyan ringat�dzik a tavon a holdsug�r.

A t�parton �l�k, ahol a f�ld m�g �rzi a nap meleg�t.
A t�volba merengve, hallgatom az �jszaka zen�j�t.
L�bamn�l apr� neszez�ssel a hull�m partot �r,
Nesztelen rep�l�ssel k�r�z egy �hes denev�r.

Ezernyi hangj�n sz�l�t meg az �j.
L�gy suttog�ssal k�sz�nt n�h�ny falev�l.
A k�zelben hangosan b�ka kuruttyol,
F� k�z�l egy t�cs�k zen�vel v�laszol.

A t� a holdf�nyt�l ez�st ruh�t kapott,
Vid�man t�ncolnak t�kr�n a hull�mok.
A partr�l szomor�f�z halv�ny sziluettje,
Borul b�natosan az ez�st v�zt�k�rre.

N�hol csobban a v�z, a s�s halkan susog,
M�gis �gy t�nik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, b�k�s, idilli ez a t�j.
A lelkem ennyi sz�ps�gt�l szinte f�j.

Szomor� arcomat az �g fel� emelem,
A holdat keresi f�radt tekintetem.
H�nyszor s�rtunk �t egy�tt az �jszak�t?
H�nyszor zokogtam el a lelkem b�nat�t?

Most is holdf�nyben f�r�szti meg arcom,
Megpr�b�lja lemosni, a szomor�s�gom.
A csillagok is huncutul r�m kacsintanak,
De nyom�t sem l�tj�k arcomon mosolynak.

Felkelek, �s lassan aludni indulok,
A s�t�ts�g feket�n k�r�ttem’ imbolyog.
K�zen fog a mag�ny, � k�s�r utamon,
Az egyed�ll�t terh�t cipelem v�llamon…