Harc az Id� ellen...

Elm�l� �rz�seink sz�v�nkre,
�pp �gy visszahullnak,
Ahogy sz�k�kutak m�h�re,
A pillanatokra megsz�k�tt v�zsugarak.
Visszaj�het egy r�gi Kedves,
Visszafordulhat a sz�l,
Csak a sarkunkra hull� perc,
Az Id� az, mi vissza sose t�r.
K�zen fogott minket az Id�,
S mi k�vetj�k hossz� m�rf�ldeken �t,
K�zben gomboly�tjuk magunk ut�n
�let�nk p�kh�l� fonal�t.
Mindenegyes l�p�ssel
K�zelebb jutunk a c�lhoz,
A nem �ltalunk v�lasztott
V�gs� �llom�shoz.
A kilom�terk�vekn�l meg�llva,
N�ha megpihen�nk,
S ha k�r�ln�z�nk, �gy l�tjuk,
Egyre kevesebbek azok,
Kik tov�bb j�nnek vel�nk.
Folytatjuk utunkat,
S legyen az b�rmilyen messze is,
Mindenki eljut az utols� k�ig is.
S lesz, aki ott, majd kimondja halkan:
- Az �r�lt iramban, csak viszonylag rohantam,
Percnyi pontoss�ggal, most m�gis itt vagyok,
B�r az Id� a k�s�r�m, de ellene harcolok...