A szeretet meleg fénye ragyogja be és melengesse lelked…

"Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása."

Mert kell egy hely, hol minden szellem látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emlékünk örökké élni fog...

"Kinek kell egy játék, amiben a csillagok mind kövek?"

"S ha majd lelkeink illatoznak lila orgonán,
Várjuk egymást. Találkozunk a Hold túlsó oldalán."