Bar�tomnak Hajninak...

/ Bocs�nat k�r�s helyett.../

Csak merengek elgondolkozva azon, hogy milyen kisz�m�thatatlan az �let. Vajon ir�ny�tja-e valaki a lelkeket, amikor egym�s mell� sodorja �ket valami fels� hatalom, vagy puszt�n a v�letlen befoly�solja azt, hogy valaki, akit tegnap m�g nem ismertem, ma a mindent, a v�gtelens�get jelenti nekem.
Lelke f�nye beragyogja m�g az �rny�kaimat is. Mosolya az �n arcomra is mosolyt var�zsol. Bel�le fakad a t�relmem, szavaim simogat�sa… Az � szavai, pedig gy�gy�t� balzsamk�nt hatnak lelkem sajg� sebeire. Az � szeretete sz�vem melegs�ge, az � bocs�nata maga a kegyelem… Az � sz�vdobban�sa az �n sz�vem ritmusa, s az � kifel� s�rt k�nnye folyik befel� a sz�vembe… �r�me az �r�m�m, �s m�g b�nata  is eny�m … M�gis olykor, mik�zben a sz�vemig emelem, n�ha-n�ha elejtem �s olyankor falat emelnek k�z�nk a kimondott, vagy kimondatlan szavak… �s akkor olyan szorongat�an �resnek t�nik a csend… De hiszem, hogy ez a csend v�ges �s �jra beledobban egy t�voli sz�vver�s, �s �jra v�gig sz�guld az erekben a bar�ts�g, ez az �des �rz�s…

/LadyMoon/