.-* HOLDMADÁR

 

A szeretet meleg fénye ragyogja be és melengesse lelked…

"Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása."

Mert kell egy hely, hol minden szellem látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emlékünk örökké élni fog...

 
.-* BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
.-* MENÜ
 
.-* SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2005-11-05
 
.-* HOLDFÉNY

"Kinek kell egy játék, amiben a csillagok mind kövek?"

 
.-* NÉVNAP
 
.-* HOLDTÁNC

 
.-* EMAIL
 
.-* KEDVENCEIM
.-* KEDVENCEIM : ELOLVASTAM ÉS MEGTETSZETT ...

ELOLVASTAM ÉS MEGTETSZETT ...

  2005.12.11. 03:07

mert...

 

BAMBI

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is.
A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki.
Legszélsőbb ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen - mondta az egyik levél a másiknak.
- Nem - ismételte a másik. - Ma éjjel is annyian elmentek közülünk... Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
- Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor - mondta az első. - Amikor még meleg volt, és a Nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
- Most a Nap csak ritkán süt - sóhajtott a második levél -, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
- Vajon igaz-e - kérdezte az első -, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
- Biztosan igaz - suttogta a másik. - El se tudom képzelni... Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
- És aztán olyan szomorúak leszünk tőle - tette hozzá az első.

Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé:
- Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
- Mi lesz velünk, ha lehullunk?
- Lehanyatlunk...
- Mi van ott lenn?
Az első felelte:
- Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt... De senki se tudja.
A második kérdezte:
- Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
- Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.

Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
- Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
- Hagyd csak - felelte a másik. - Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
- Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról - mondta az első levél.
A másik felelte:
- Nem..., hagyjuk..., de... mi másról beszélhetnénk?... - Hallgatott, és kis szünet után folytatta: - Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
- Ezzel még ráérünk - csillapította az első. - Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a Nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat... És az enyhe, pompás éjszakák...
- Most iszonyatosak az éjjelek - panaszkodott a másik -, és nem akarnak véget érni.
- Nem szabad panaszkodnunk - mondta az első szelíden -, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
- Ugye, nagyon megváltoztam? - érdeklődött a másik levél félénken, de sürgetőn.
- Szó sincs róla - erősítette az első. - Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más...
- Ugyan, ne tréfálj! - vágta el szavát a másik.
- De igazán úgy van - ismételte az első buzgón -, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
- Köszönöm - suttogta a másik levél meghatottan. - Nem hiszek neked..., legalábbis nem egészen..., de köszönöm, hogy olyan jó vagy..., te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
- Hallgass! - mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
- Ó..., most... - mondta a második levél - én... - Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél.
                                         (Felix Salten)

TULIPÁN

A tulipánon átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.

A méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.

Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?

Néha a legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Úgy érzed, amikor beszélsz róluk, elvesztik a jelentőségüket.
Amikor szavakba próbálod önteni őket, akkor összezsugorodnak, pedig amíg benned vannak hatalmasnak, vagy határtalannak tünnek. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem azért, mert nincs, akinek elmond.

Amikor a legnagyobb

Amikor belül már a legnagyobb
a zűrzavar: egyszerre átsajog
zsibbadt érzékeiden a való,
elég egy rózsatő felvillanó
torkolattüze, egy zöld lombos ág
eleven rajza az ablakon át,
egy nem-tudod-milyen-nevű madár
szárnyverdesése, amint tovaszáll -
s megnyílnak hirtelen a zsilipek,
kifelé zúdul minden, ami bent
föltorlódott, s beleoldódik a
létezés sodró hullámaiba,
míg lassan kitisztul a benti táj,
és az egyensúly, a rend helyreáll.
      (Kerék Imre)

Mondd...

Markomban szorongatom
kincsemet,
- törékeny cserépedényben
őrizem a holnapot;
a szorítástól szinte
kiserken a vér...

Ha majd ujjaim között
véres tenyerem üres marad,
s nem figyel rám csak az Isten;
Mondd, leszel-e akkor a kincsem?

Ha minden szertefoszlik
körülöttem,
ha már egészen elfordul
tőlem a világ;
Mondd, leszel-e, ki mellettem áll?

Ha majd kertem virágai mind lehullnak,
barátaim kigúnyolnak,
nem ért meg senki és utam közepén
térdig ér a sár;
Mondd, leszel-e, ki hazavár...?

                       (Kovács András)

 

 Lelkem kiszikkadt mezején

  Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

  kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem
hogy az élete csupa seb.

  Fojtó szélverte zord mezőn
böngészve, sirva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

  bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.

  Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
                                        (Babits Mihály)
 
 

..."Ha gazdagnak akarod érezni magad, gondold meg mi mindened van, amit nem lehet pénzért megvenni"...

 

"A legtöbb ember abban a hitben nősül, hogy a házasság kincsesláda, melyben mindent megtalál, amire csak vágyott: társat, érzéki örömöket, bensőséges kapcsolatokat, barátságot. Az igazság ezzel szemben az, hogy a házasság kezdetben üres láda csupán, amibe tenni kell valamit, mielőtt bármit kivehetnénk.
A házasságban nincsen szerelem, a szerelmet az ember maga viszi bele, ha őbenne lakozik.
A házasságban nincs romantika, hacsak mi bele nem visszük.
A házastársaknak meg kell tanulniuk az odaadás, a szeretet, a szolgálat, a dicséret művészetét - így töltik meg a ládikót.
Ha többet vesznek ki belőle, mint amennyit beletesznek, a láda kiürül."

J. A. Petersen

 

Mire az Örökkévaló megteremtette a nőt, már hatodik napja túlórázott. Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle:
- Miért fordítasz ennyi időt erre az egyre?
Az Örökkévaló pedig így felelt neki:
-Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?
- Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható, egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd elvégeznie.
Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell? Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló. - Hiszen már olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát, amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!
Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt.
- De hát olyan puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló: - Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő
arcát.
- Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal:
- A könny arra való, hogy kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét, magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt.
- Te egy lángész vagy, Uram! Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!
És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a férfiakat.
Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok lenni, szeretni és örülni is.
Mosolyognak, amikor pedig sikoltani akarnának.
Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.
Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.
Küzdenek azért, amiben hisznek.
Bátran szembeszállnak az igazságtalansággal.
Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is. Képesek lemondani bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.
Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.
Feltétel nélkül szeretnek.
Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben, elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat
nyernek.
Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg, amikor egy barátjuk meghal.
Meggyászolják egy családtag elvesztését, mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója lehet.
Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.
Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy nekik.
A női szívek tartják mozgásban a világot.
Örömet, reményt és szeretetet hoznak.
Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik.
Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.
A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak környezetüktől.
Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról, mennyit érnek.

 

"A pillanatnak élni annyit jelent, mint elengedni a múltat és nem várni a jövőt. Tehát tudatosan élsz, annak tudatában, hogy minden pillanat ajándék."
(Oprah Winfrey )

 

A proféta
/részlet/

Ezután ismét Almitra szólalt meg, és azt mondta:
Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.

Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.
Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,

És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,

Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,

És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.
                                              (Kahlil Gibran)

 

Te és a világ - Vágy és öröm

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
                                               (Wass Albert)

 

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből szinte kicsordul a sok szeretet,
Kinek lelke élettől vidám,
S himnuszt zeng az ég hajnalán,
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni:
Ki mindig mosolyog.

 

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc
látványa,
Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,
Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon. 
                                    (Gautama Buddha)



Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot."
(Deepak Chopra: Az élet hét törvénye, befejező gondolatok)

 

Csendes Csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon,
És tűz nyelje el Szodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szivedre,
Hallgasdm figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodálatosabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod fut előled,
Hogy nő, hogy törpül veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vizben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól-jövök.
                        
(Reményik Sándor)

 

Dsuang Dszi haldokolt. Barátai
díszes temetést ígértek neki.

- Az egész város lesz ravatalod!
- Az erdő mindig jobb szállást adott.

- Márványt s ezüstöt zárunk majd köréd!
- Az én koporsóm a föld és az ég.

- Arany sírlámpák őrzik álmodat.
- Az én lámpáim a hold és a nap.

- Gyémántékszerrel szórjuk be porod!
- Az én ékszereim a csillagok.

- A nép búcsúztat, mint királyokat se!
- Itt a királyibb mindenség fogad be.

- Testeden hollók s varjak marakodnak!
- Adjam prédájukat a kukacoknak?

Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve.
Marad belőlünk annyi, mint belőle?


 

 "Talán semmi szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük
szívünk titkait,
akiben megbízhatunk,
akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

(Hemingway)

 

"....Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk......."
(Helen Keller)

 

 "A boldogság egy pillangó,
amely ha kergetjük elszáll,
de ha leülünk csendesen,
leszállhat reánk..."
(Nathaniel Hawthorne)

".....Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a
bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint
minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai,
pontosabban két szabály van:
- az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem
költöttél el, este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az
összeget egy másik nap számlájára; csak elkölteni lehet... de másnap
reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra
szóló 86 400 forinttal;
- a második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül
bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban
közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz
folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?!
Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az
egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem
használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik
Tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik,
bármikor véget érhet. Érted?! A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen
ajándékban lenne részed?! Elköltenéd, az utolsó fillérig?!
Önmagadra?! - Azokra, akiket szeretsz? - Idegenekre?

Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik!
És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen!
És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő.
A múló másodpercek bőségszaruja!
Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a
napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni
másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem
éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek.
A varázslat minden reggel előröl kezdődik; ismét kiutaltak részünkre
86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a
bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a
számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.
A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?

Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy
diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.
Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket
hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort,
hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa.
Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy
bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.
Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy
viszontlássák egymást.
Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki
beszorult a felvonóba.
A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján
úszott meg egy autóbalesetet.
És a másodperc ezredrészének jelentőségét
elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián,
holott egész életében az aranyéremért edzett.
Az élet varázslatos dolog!!!
Használj ki minden másodpercet, hogy megmaradjon Neked!......"

 

KORUNK PARADOXONA,

 hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.

Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.

Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.

Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.

Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.

Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.

Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.

Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.

Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka.

A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka.

A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.

Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttathatja hozzád ezt az írást, te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd.


Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.

 

 
Semmitmondó, szomorú pillantás. Ez minden, amire méltatom. Pedig szép. Hollószín tincsek keretezik a finom vonású arcot, haja ezernyi kígyózó fonatot alkot, amit itt-ott gyöngyök díszítenek. Hatalmas égszínkék szempár, mely rideg akár a tél legfagyosabb éjjele. Egy csepp érzelem sem szorult lelkének tükrébe. Nemes vonalú orr, puha, dús, érzéki ajkak, melyek a meggy színében pompáznak. Megérintem. Tapintása buja, sokat ígérő. Elkapom a kezem, majd a mellettem álló mosdótál felé nyúlok. Nedves szivaccsal, lágy mozdulatokkal kezdem lemosni a festéket, vigyázok, akárhányszor mozdul a kezem. Nem akarom bántani, nem akarom, hogy baja essen. Olyan, akár egy porcelánbaba, a mester művei közt a legszebb alkotás, melyben minden tudása rejlik. Rózsaszirmok vállnak furcsa fekete felhővé, hogy újra látni engedjék a halovány, bársonyos bőrt. Száraz, illatos kendővel tökéletesen tisztává varázsolom az angyali arcot. Kár érte… hiszen gyönyörű. De ahogyan mestere sem, ő sem lett tökéletes. Hiányzik belőle az érzés. Közelebb hajolok, finom illat, gyógynövényekből kevert balzsam illatát érzem, s egy tovaszálló gondolatnak engedelmeskedve ajkaihoz érintem ajkam. Millió esztendőnek tűnő idő volt. Érezni véltem a száj kecses ívét, de a puha melegség helyett csak dermesztő hideget találtam. Tudom, hogy ugyan az a hideg lakozik szívében is… bár ne tudnám. Felkapom az első dolgot, ami a kezembe akad és hozzávágom. Hiába. A tükör még csak meg sem reped...
   
   
     
Paulo Coelho: A dolgok, amelyeket megtanultam az élettől:
 
• Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
• Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
• Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
• Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
• Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
• Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
• Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
• Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
• Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
• Hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
• Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
• Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
• Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
• Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
• Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
 
            
 
Ne menj előttem: lehet, nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem: lehet, nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom
 
 
 
Ne rémítsen a szakadék álmaid és a valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.
 
 
 

 A szívek melegében

/ Nyilas Misi dala/

 

Fáj, ha magad vagy, és nincs kihez szólj
Nagy-nagy tüzet raksz, és mégis fázol
De lásd a szívek melegében, könnyű dacolni a téllel
Ott, hol szeretnek, ott sosincs hidegség.

Télből tavasz lesz egy pillantástól
Jön egy boldog perc és elvarázsol
És így a szívek melegében könnyű megférni a téllel
Kint hideg ven de hozzád el nem ér

Bármily nehéz súly a szegénység
Ketten elbírhatják, van kit félts
De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság
Lehet minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát
Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát!

Kell egy kicsiny pont a nagyvilágból
Melyhez hű maradsz, járhatsz bárhol
Hisz ott a szívek melegében tőled, s tőle szépül minden
Rossz vagy jó a sors, te mindig visszatérsz

Bármily nehéz súly a szegénység,
Ketten elbírhatják, van kit félts
De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság
Lehet minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát
Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát!

 

 

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek,
de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.

Amíg érez a kezed,
amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd
újra megtalálsz,

Nézd itt az arcodon,
egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt
ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?

Aki járt minden úton,
aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?

Az éjben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad,
új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?

Amíg őriz a szemed,
Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved,
ne félj!

...az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki se...

 

"a házatok előtt még mindig nincsenek fények
más melegszik annál a tűznél, ami tegnap még bennem égett
hogy nem szeretsz, az nem lehet, én a testedben hagytam a lelkemet
valami elveszett, valaki megtalálta, és a régi lemezeket újra játssza."

A Szárnyaló szerelem
/részlet/

"...Hogyan ismerjük fel a lélektársunkat? -ismételte a kérdést.
- Amikor az enyémmel először találkoztam, nem tudtam , hogy ő az...minél jobban megismertem, annál jobban csodáltam; annál többször gondoltam, milyen fantasztikus ember!
- És ez a lényeg! Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.
- Csak mellette jöttem rá, milyen mély meghittség és mennyi öröm létezik számomra. Régebben azt hittem, csak nekem van ilyen dolgokra szükségem, csak én igénylem a lélektársamtól, hogy ilyen legyen. Most már azt gondolom, hogy ez mindenki számára fontos, csak éppen, ha nem találják a megfelelő partnert, elkeseredésükben kevesebbel is megelégszenek. Hiszen mi bátorítson bennünket arra, hogy meghittséget és örömet keressünk, amikor egy langyos kapcsolat és viszonylagos elégedettség a legtöbb amit elérhetünk?
- A szívünk mélyén persze tudjuk, hogy a langyos előbb-utóbb kihűl; csekélyke elégedettségünkből valami megnevezhetetlen szomorúság sarjad, és rágódni kezdünk: Ez életem nagy szerelme, ez minden, ezért élek?! A lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vagyunk hivatva, és őutána vágyódunk, az után az egyetlen után, akivel sohasem hozott össze minket a sors.
- Nap mint nap azt látjuk, hogy az emberpár egyike szárnyalni akar, de a másik lehúzza a földre. Míg az egyik haladna, s kettőt lépne előre, a másik miatt hármat lépnek vissza. Ezért azt gondolom, jobb egyedül megtanulni, mi a boldogság; inkább a barátaimhoz, meg a macskámhoz ragaszkodom, és a soha el nem érhető lélektárs után vágyakozom, mintsem megalkudjak az unalommal.
- Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik akik vagyunk, nem pedig akinek látszani szeretnénk. A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő. Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. Az a lélektársunk, aki osztozik legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy irányba haladunk. Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba, akkor feltehetően rátaláltunk az igazira. A lélektársunk mellett az életünk életre kel.

                                               (Richard Bach)

"Lehet, hogy már most is édesnek tartjátok az életet, de higgyétek el, ha a halál közel jár, akkor válik kibírhatatlanul kívánatossá. Ha túlélitek, minden szépség és öröm megsokszorozódik, a napfény, a szél, a jó bor, egy nő ajka, egy gyerek nevetése.- Az élet semmi, ha nem néztél szembe a halállal..."
                      (David Gemmel:Legenda)

"Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. alószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő vesztesség. Aki egyszer viselős volt az már örökre tud valamit."
                                                (Ancsel Éva)

A virág és a dulimanó

Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn. Az első gondolata az, hogy leszakítja, de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatát, majd fogja magát, leheveredik mellé, és békésen elszundít.
A virág meg azt gondolja magában: "Olyan, mint egy virág." 
                                              (Julio Cortázar)
 
 

Úgy megnőttél, szinte félek 

 Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
 
                                                                             

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.
 
  
                                              (Várnai Zseni)

Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.

(Reményik Sándor)

 

 

Elégia

 Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Tizennyolc évet égtél, te parányi,
te vézna testbe ágyalt szeretet :
hogy higgyem el, hogy lángjaid kihültek,
és ellebbent könnyű lehelleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szived szapora lüktetését,
s ha száradó torokkal elkiáltom
egyetlenegy birtokod a világon,
ártatlan nevedet,
hogy soha-soha nem jön felelet?
Mindig velem jártál, nem nélkülem,
most elbújtál a mélybe.
Odaadtad futásod, a vizet,
a nyári szélben ingó neszeket,
a zizzenést, a zöld fellegeket,
szólj, mit kaptál cserébe?

Félsz odalenn? Tán azért vitted el
a mosolygásomat,
s most ketten vagytok lenn az ideges
bokor alatt?
Te rejtőző, becsaptál, elszaladtál,
hogy bocsássam meg, hogy magamra hagytál,
s itt botlom régi útjaink kövén?
Felelj, te hűtlen, vársz-e rám,
sietsz-e majd felém,
ha nyugtalan sorsom betelt,
vezetsz-e lenge fény?
Beszélj, ott van a régi ház,
az arany venyigék,
ahol te vagy? Oda süllyedt
a fiatal vidék?
Hallasz? Úgy mérjem léptemet,
úgy járjam útamat,
hogy a füled még rám figyel
a nedves föld alatt?
Beszélj! Hallod a hangomat,
csak nem szabad felelned?
És én? Hallom még hangodat,
felel majd fürge nyelved?
Mindenkit hozzád mérek én,
hogy úgy szeret-e, mint te;
gurul a hónap és az év,
szegény emlékeimbe
kapaszkodom, hogy el ne essem.

Emlékezz rám, hogy megtalálj,
ha rám mosolyog a halál,
s levél legyez felettem.

                                       (Szabó Magda )

 

 

 

 
.-*HOLDSUGÁR

"S ha majd lelkeink illatoznak lila orgonán,
Várjuk egymást. Találkozunk a Hold túlsó oldalán."


 
.-*HOLDÓRA
 
.-*CSILLOGÁS

 
.-* KEDVENC OLDALAK
 
.-* A HOLD ARCA
CURRENT MOON

 
.-*HOLDANGYAL

 
.-* NAPTÁR
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
.-*
 
.-* LINKCSERE
 
.-* HOLDRAGYOGÁS

 
.-* HOLDFÉNY

 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?