|
GYERMEKEKRŐL...
2006.01.25. 21:41
akik a jövő fényei a jelenünkben...
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
( Kahlil Gibran)
Gondolatok a gyermekről
A gyermek, akit szültél 3 kg-ot nyom. Ebből 2.5 kg víz, a többi egy maréknyi szén, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Így tehát 2.5 kg vizet és két font hamut hoztál a világra. És ennek a te gyermekednek minden cseppje valaha egy felhő párája, hókristálya - köd, harmat, forrás vagy egy városnyi szennyvíz csatorna vize volt.
A szén és nitrogén minden atomja valaha milliónyi különböző vegyület része volt.
Te csak összegyűjtötted azt, ami már megvolt...
És az emberek milliói között mit is hoztál a világra?
Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit.
Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tűnik a látómezőben.
Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak.
Ez a porszem testvére a búzakalásznak, a fűnek, a tölgynek, a pálmafának, a sárgarigófiókának, az oroszlánkölyöknek, a csikónak és a kiskutyának.
Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tűr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít.
Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat.
És mi lenne a lélek tartalma, ha nem a világmindenség, csak dimenziótlanul?
(Janus Korcak)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
