Itt vagy velem

             Napsugárnak

A gyertyák mind csonkig égtek,
az este éjszakába tévedt,
minden csendes,
csak bennünk vannak fények,
mert minden, mi rossz, már a múlt
itt vagy velem - élek,
fogod kezem - újra nem félek,
nem kételkedem - remélek.

Menjünk az ablakhoz,
nézzünk ki az éjbe
s lám, világosodni kezd,
mert melegbarna szemed fénye
életet ad a sötétnek,
a hidegnek,
a semminek
életet ad
nekem

itt vagy velem,
kedvesem
életem
mindenem

itt vagy velem,
s most a homály is kedves nekem,
a káosz,
a sötét,
a nemlét,
a semmi
értelmet nyer,
mert itt vagy velem,
s te vagy az értelem
nekem
a többi nem számít,
s ha számít is,
te legyőzöd,
mert a szíved végtelen,
s erőd is az
és itt vagy velem

biztonságban érzem magam
veled, kedvesem
nem félek, nem tétovázom,
csak nézlek,
s akkor tudom, mit kell tennem
érted
értem
akkor én is erős leszek,
mert itt vagy velem,
s fogod kezem...
végtelen, drága kezek
a te ujjaid
a te bőröd
a te meleged
a te bársonyod
a te mindened...

Te...

nincs több szó...

gyere, ülj mellém,
kedvesem

Barna gyöngyszemek

             Napsugárnak

Szemeid barna gyöngyszemek,
'kit ki meglát, mind' megszeret
de nem jobban, mint én,
ki nem láttam soha,
csak álmodom róla
hátha lesz egy perc,
egy óra,
mikor szemünk összeér,
akkor minden végetér,
s valami új kezdődik
hétköznapok vagy csoda,
egy perc, egy élet,
egy éjszaka...

mégsem álmodom
csak várok,
s már nem keresek,
mert valahol sírnak,
valahol nevetnek,
valahol várnak
a gyönyörű barna gyöngy-szemek

Az éjszakai vándor

Minden éjjel útra kelsz
s elmész a háza előtt
hátha egyszer kinéz
s meglátod őt.

S intesz felé
hátha visszaint
hátha szép szeme rád tekint
s akkor már nem mész tovább
mert megtaláltad őt
s szívedbe zártad mosolyát.

Boldogság

1.
Mi van a csillagokon túl
tudod-e, Kedvesem?

2.
Szeretnél elmenni oda
s elbújni szerelmesen?

3.
Csak szólj, elviszlek, 'hova akarod
mert erőm s hatalmam végtelen
hiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

Lépések Feléd

Ha a mindenség titkait kutatod,
ha szíved kietlen tájakon bolyong,
ha erre tévedsz utadon,
állj meg egy percre,
mert e sorok közül én intek Feléd,
s kezemet nyújtom új-ölelésre

tétova léptekkel...

add te is kezed,
ne menj tovább,
ne csukd be szép szemed,
mert a sorok közül én kiáltok Feléd,
s leborulva járulok eléd
fogadd el még egyszer
e reszkető kezet,
s engem,
ki most is,
örökké,
a síron túl is szeret.

Reggeli ajándék

Még most is látom arcod nyomát:
kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,
s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,
mit az álom nekem ott hagyott.

Ne félj

             Napsugárnak

Ne félj, Kedves,
mert az élet több,
mint ez a nap,
több, mint pillanat,
s ha néha komoly,
utána mindig mosoly,
mert ott vagyok Veled
s fogom szép kezed.

Ott leszek veled

             Napsugárnak

 Szerelem-soroló

             akácfa levélre

Szeretsz, Kedves? - Szeretlek, Kedves
Látsz engem, Kedves? - Látlak, Kedves
Értesz engem, Kedves? - Értelek, Kedves
Érzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, Kedves
Féltesz, Kedves? - Féltelek, Kedves
Érintesz, Kedves? - Érintelek, Kedves
Tetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, Kedves
Hiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, Kedves
Elérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves
Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, Kedves
Táncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, Kedves
Foghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, Kedves
Nézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, Kedves
Szerethetlek, Kedves? - Mindörökké, Kedves
Öledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, Kedves
Érezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, Kedves
Imádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, Kedves
Követhetlek, Kedves? - Együtt megyünk, Kedves
Hol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves

Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves...
Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, Kedves
Mosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves

Sorolhatom őket
óraszám,
napig,
évig?

Kérdéseid oly kedvesek, Kedves
sorold hát őket
akár végtelenségig.

Ne írj, ha nem lehet

             Napsugárnak

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat
ideér,
a gondolat
elér
nincs idő,
nincs messzeség,
csak diadal
a gondolat
megvigasztal...

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
mindig
kedveset, szépeket,
sötétet, napfényt,
lépteket
feléd,
felém...

a gondolat elér...

S ha már többé

 Kérdések

Hol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák?
hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok?
hol vagyok én, hol vannak mások?
hol van a világ, hol van a kéz?
hol van szép szemed, hol van a méz?

hol vagy?... Te...

Csend

Ne kérdezz semmit,
csak ölelj
s ha én kérdezek,
ne felelj,
csak ölelj,
mert most erre van szükségünk
a hangtalan melegre,
a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által,
nagyon,
túl minden határon,
az életig,
a halálig,
a szenvedésig,
a boldogságig,
hogy elfeledjük
a jelent
hogy, kit te szeretsz,
s kit én is,
messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk,
s szeressünk
nagyon

hát ne kérdezz semmit,
csak ölelj...

Temetőben

Láttál őszi fákat?
eső-ázott rőt leveleket?
súlyos felhő-borított' eget?
hulltak cseppek arcodra?
letörölted őket,
vagy hagytad
hogy tiéd legyenek?
mondtak valamit
ezek a cseppek?
vittek hozzád
erőt, fényt, szerelmet?
oda, ahol a madár se jár,
csak eső-ázott levelek,
semmibe néző szemek,
elmúlt életek...

Ott, ahol nincs mozdulat,
csak vergődő árnyak,
síró szél,
s vergődő gondolat:
"Én... mikor? s ő... miért?
egy élet, egy küzdelem
csak ennyit ért?..."

Erőtlen "Nem" válaszol,
a sáros föld lehúz,
s az apró halmok
bíztatón intenek feléd:
"Lásd, milyen egyszerű!
ennyi az egész
gyere, takarózz velünk,
nekünk gondtalan
az életünk,
hiszen nem is élünk,
nem szeretünk,
nem remélünk
ugye, milyen egyszerű!
gyere, takarózz velünk
alattunk
nincs szép gondolat,
sem keserű
nincsenek konfliktusok,
minden csupa derű,
mert nem is élünk
köztünk nincsenek
jók s rosszak,
buták és okosok,
csak sáros fűbe símuló
apró, holt kupacok..."

Mikor mindenki eltávozott,
egyedül maradtál
a dombok között,
vele, ki itt maradt,
s majd eggyé lesz velük,
ki már nem mozdul innen,
mert a sár-derűs
dombok alá költözött
itt állsz vele szemben,
mégsem láthatod,
mert szemedet homály fedi
itt állsz vele szemben,
s nem hallod őt,
mert füled süket a síri kiáltásra,

s ha felé nyúlsz,
nem nyúl feléd keze,
s ha perelsz is Istennel,
nem jön vissza élete
csak a cseppek
a fekete égből,
a tompa fények
a pára ködéből
és a föld szaga,
mely szívedbe markol,
mert benne érezni véled
az ő illatát

a fekete dombok feléd intenek...

még egyszer ránézel
a legújabbra,
a legszebbre,
az ázott-virág-díszesre,
szemed keresi,
ki már csak volt,
majd tétován megfordulsz,
megfogod a kezét a múltnak,
és elindultok ki,
a kapun át,
az élők közé

s közben néha visszanézel,
hátha, mi volt, mégsem igaz,
hátha utánad jön,
kit ott hagytál a dombok alatt
s talán jön is,
de az est fénytelen fénye
betakarja az apró dombokat,
és sötét fátyolt borít
a világ szemére.

Napsugárnak
2003. nov. 29.

Búcsú

Egyszer minden véget ér,
s ha szavunk Istenhez is ér,
vissza hull hamar,
mert erőtlen a test,
a lélek hiába akar.

Egyszer véget ér a tánc,
csomagol a zenekar,
elhangzott az utolsó románc,
a záróra elérkezett,
már csak messziről integetnek
a kedves-táncos kezek,
s a szemek a jövőt fürkészik,
mert a múlt - az múlt,
s ki tudja,
holnap Te merre jársz,
s én hol leszek...
Isten Veled, hát, Kedves,
Isten veletek,
meleg-barna gyöngy-szemek.

2003. december 15.

Madárdalok

Csillagfény

Csillagfény, csillogó
jó utat mutató
fényeket árasztó
titkokat kutató.

Illanó árny

Illanó
villanó
csillanó
csepp

Illanó
villanó
csillanó
szárny

Illanó
villanó
csillanó
csend

Illanó
villanó
csillanó
árny

hol vagytok
mind,
mi kedves nekem?

Évszak-kereső

1.
szeretem az őszt
a borongós fákat

2.
szeretem a telet
a szikrázó jeget

3.
szeretem a tavaszt
a bimbózó Életet

4.
szeretem a nyarat
de nem jő - hol marad?...

Tavasz-ünnep

kinyílt az ég
most minden kék
a mező is szép
gyönyörű kép

kismadár
ágra száll
ránevet
a napsugár

meleg szellő
táncra kelő
fényben fürdő
szép szerető

szem tükrében
tavasz-fényben
meleg-barna
csillag-éjben
élet szalad
rügy kifakad
Tavasz Tündér
nyitja szemét
hallgatja
a tücsökzenét

Nyárköszöntő

véget ér
a csúnya tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
aranyszemű napsugár!

Nyári reggel

Csip-csip, kismadár
éledezik a határ

Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár

Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár

Reggel

álom ágon
nyár-virágon
szellő pihen
lepke szárnyon

ének csendül
lágy húr pendül
Csend-tündérke
táncra perdül

hang hallatszik
éj elalszik
világ-sereg
napra hajlik

virág nyílik
levél lebben
köszön a Fény
szeretetben

 

Nádas éj

zsombék mélyén béka brekeg
tó vizében holdfény remeg
Éji Tündér táncra perdül
fűzfa ággal körbe kerül
énekel a nádas, rétek
táncot járnak a lidércek
éj lakói éj világnak
felelgetnek mind egymásnak
furcsa hangok, furcsa neszek
tekergőző hínár-kezek...

gyere közénk,
jer, ne félj!
hívunk, várunk,
hozzánk térj!
táncolj velünk,
jer, ne félj!
megvédelmez
csók, szerelem,
bársony-ajkú
nádas éj