Bocsánat kérés helyett...
2008.08.25. 13:34
Barátomnak Hajninak...
/ Bocsánat kérés helyett.../
Csak merengek elgondolkozva azon, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. Vajon irányítja-e valaki a lelkeket, amikor egymás mellé sodorja őket valami felső hatalom, vagy pusztán a véletlen befolyásolja azt, hogy valaki, akit tegnap még nem ismertem, ma a mindent, a végtelenséget jelenti nekem.
Lelke fénye beragyogja még az árnyékaimat is. Mosolya az én arcomra is mosolyt varázsol. Belőle fakad a türelmem, szavaim simogatása… Az ő szavai, pedig gyógyító balzsamként hatnak lelkem sajgó sebeire. Az ő szeretete szívem melegsége, az ő bocsánata maga a kegyelem… Az ő szívdobbanása az én szívem ritmusa, s az ő kifelé sírt könnye folyik befelé a szívembe… Öröme az örömöm, és még bánata is enyém … Mégis olykor, miközben a szívemig emelem, néha-néha elejtem és olyankor falat emelnek közénk a kimondott, vagy kimondatlan szavak… És akkor olyan szorongatóan üresnek tűnik a csend… De hiszem, hogy ez a csend véges és újra beledobban egy távoli szívverés, és újra végig száguld az erekben a barátság, ez az édes érzés…
/LadyMoon/
|