A sz�vemet adtam…

Nem k�rted �n m�gis a sz�vemet adtam.
Ez�rt f�j annyira, hogy magam maradtam.
Pedig m�g mindig Te vagy minden gondolatom.
Minden arcban a Te arcodat kutatom.

Tudom azt, hogy nem j�ssz, de �n m�gis v�rlak.
Csak T�ged akarlak, csak T�ged k�v�nlak. 
�m hi�ba minden, hi�ba is ki�ltok.
A szavak elhalnak, s �n egyed�l �llok.

Lehunyom a szemem, �jra l�tom arcod.
F�lemben m�g most is szinte hallom hangod.
Hogy lehet, hogy elm�lt, s m�ra csak eml�k lett,
Az ahogy szerett�l, s ahogy szerettelek?!

Eml�kszem, amikor azt mondtad: - Szeretlek.
Ak�rmeddig �lek soha sem feledlek.
Te vagy a legfontosabb ezen a vil�gon.
Olyan vagy ak�r egy beteljes�lt �lom.

Mindent elhittem, amit mondt�l Nekem.
Nem gyanakodtam, nem is k�telkedtem.
Azt�n ritkulni kezdtek a sz�p vallom�sok.
Hely�ket �tvett�k a j� kifog�sok.

R� kellett d�bbennem, hogy csak �m�tott�l.
Az �rz�seimmel Te bizony j�tszott�l.
Most ezer sebb�l v�rzik megsebzett lelkem.
S a gy�gyul�st �n m�gis csak T�led rem�lem.

Mi�rt azt szeretj�k, aki b�ntott minket?
Aki a s�rba taposta a szerelm�nket?
Mi�rt van, hogy ennyire f�j a hi�nya?
S mi�rt zokog a lelkem m�g most is ut�na?

Pedig aki elment, azt hagyni kell menni.
Az eml�k�t ki kell a sz�v�nkb�l t�pni.
Mi�rt vagyok k�ptelen m�gis megtenni?
Mi�rt nem vagyok k�pes v�gre elfeledni?

Vajon tudok-e majd m�s f�rfinak hinni,
Vagy miatta fogom a m�sikat b�ntetni?
K�v�nom-e valaha, hogy megcs�kolj�k ajkam,
Vagy a mag�ny marad �r�kre a t�rsam?

Most �gy �rzem soha nem heged be a seb,
De az id� halv�ny�tja majd e sebhelyeket.
S tal�n m�g r�m is v�r egy �j szerelem,
S r�m tal�l az, ki boldog lesz majd velem...