Meg�lmodtalak...

Ebben az �szies ny�rban, fekszem az �gyamon,
Aludn�k, de nem tudok, az eget b�mulom.
A holdat eltakar� komor fellegeket,
S az itt-ott felvillan� csillagf�nyeket.
S�r az �g. K�nnyezik. Napok �ta zokog.
Vajon mi�rt s�rnak ennyit az Angyalok?
Zavar a l�mpaf�ny, leoltom h�t,
S az �j r�gt�n bet�lti a kis szob�t.
K�r�lfon, ringat, szel�den simogat,
Ez�stsz�lakb�l sz� k�r�m �lmokat.
S amit �lmodom minden mesesz�p,
Smaragdsz�n a tenger �s az�rk�k az �g.
�m a legeslegszebb benne Te vagy,
�gy, ahogy magamnak meg�lmodtalak.
Sosem hallhattam kedves hangodat,
Csak sz�vem visszhangzotta sz�vdobban�saidat.
Sosem �rezhettem �des illatod,
De h�rsillat� ny�ri �jjeken lelkem �rted zokog.
Nem �lelhette �t nyakam k�t puha kis karod,
Ha szell� simogat �n m�gis R�d gondolok.
Sosem l�thattam szemed tiszta k�kj�t,
De az �gre l�ktetik csillagok a f�ny�t.
De jaj, az irigy hajnal sz�tt�pte az �lmom,
Felkelt �s mag�val vitte boldogs�gom.
Sz�tt�pte az �lmom apr� darabokra,
Csak egyre hull� k�nnyem maradt itt ut�na.
Az csillog ott hajnalonta vir�gon, lev�len,
Ahogy csillag f�nye ragyog fel az �jben.
�m eml�ked senki  sem veheti el t�lem,
M�g �lek �r�k pecs�t leszel a sz�vemen...